Az Őrség története
Abszolút röviden és velősen.......
Honfoglalás után
A nyugati határ védelme
A német-római császár 1051-es hadjárata után a gyepűk megerősítésére őrállókat telepítettek a Szala forrásvidékére és Kerka-völgy felső részére is. Szervezetten történt a királyi betelepítés, az addig birtokba nem vett királyi tulajdonban lévő területekre. Egyes források szereint az 1400-as évekig Zala-őröknek hívták őket, csak később terjedt el az Őrség elnevezés.
IV. László adomány levele
A kiváltságos falvak
IV. László 1280-ban kelt adomány-levelében felemlíti, hogy az őrségiek azon időtől fogva, mikor a magyarok e hazába jöttek, saját fegyverükkel és költségeiken az ország nyugati határát őrzik és oltalmazzák.
Az adományos községek ezen okmányban a következőleg sorsoltatnak fel: Szalafő, Eőri-Szent-Péter, Ispánk, Külső-Rákos, Zakmer (Szaknyér), Belső-Rákos, Pankasz, Szata, Kerkás-Kápolna, Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza, Kotormán, Hodos, Kapornak, Kercza, Szomorócz és Bükalja.
Saroi, Batthyány
Amikor csökkentek a kiváltságok
A török időkben
50-80 év hódoltság
