| "Szala-Lukács" Sándor |
|---|
| Szalafő |
Ahol a folyó még csak kispatak,
Halkan csordogál a régi fák altt,
És a szél úgy suttog a mezőn,
Nehogy felriadjon a csönd
Ahol a nyugalom, mint szerelmesed
Szívére őlel s el nem enged
És ki fél, örül az új erőn
Mit lelkébe önt e föld
Ahol a városok megfáradt fia
Sóhajt és sóhaja úgy szól, mint szép ima
És a levegő átjárja a tüdőt.
Élő pirosra festve a vért.
Ahol őrizők védték a határt
És a dombokon annyi legenda járt
Az idő küldi a hírvívőt
És a vándor itt mindent megért.
Ahol a vadász a pap, s a vad az áldozat
Mit ősök istene szívesen fogad
És az őz, ha holtan összerogy....
Az erdő megbocsát.
Ahol a leány csókja is édesebb,
És a bor finom, pálinka mézesebb
És a dal....ha szól a Kástuból
megremeg belé a világ.
Szalafő, gyönyörű Szalafő
Ahol a múlt, a jelen és a jövő
Összenő, mint három szerető
Hűséges barát.
Szalafő, gyönyörű Szalafő
Mesélj még mit mond az idő
Mit üzen? hogy ami hátra van
Hogyan éljük át.
