"Szala-Lukács" Sándor
Szalafő

Ahol a folyó még csak kispatak,

Halkan csordogál a régi fák altt,

És a szél úgy suttog a mezőn,

Nehogy felriadjon a csönd

Ahol a nyugalom, mint szerelmesed

Szívére őlel s el nem enged

És ki fél, örül az új erőn

Mit lelkébe önt e föld

Ahol a városok megfáradt fia

Sóhajt és sóhaja úgy szól, mint szép ima

És a levegő átjárja a tüdőt.

Élő pirosra festve a vért.

Ahol őrizők védték a határt

És a dombokon annyi legenda járt

Az idő küldi a hírvívőt

És a vándor itt mindent megért.

Ahol a vadász a pap, s a vad az áldozat

Mit ősök istene szívesen fogad

És az őz, ha holtan összerogy....

Az erdő megbocsát.

Ahol a leány csókja is édesebb,

És a bor finom, pálinka mézesebb

És a dal....ha szól a Kástuból

megremeg belé a világ.

Szalafő, gyönyörű Szalafő

Ahol a múlt, a jelen és a jövő

Összenő, mint három szerető

Hűséges barát.

Szalafő, gyönyörű Szalafő

Mesélj még mit mond az idő

Mit üzen? hogy ami hátra van

Hogyan éljük át.